25

– Lofwyr? – kérdezte zavartan Alamais.

– Igen – felelte a másik óriássárkány. – Alamais, komolyan elhitted, hogy a szánalmas kis tervedet pont itt fogja siker koronázni? Azt hitted, szembeszállhatsz velem, és győzhetsz ellenem?

Alamais gigantikus asztrális formája körülnézett a teremben.

– Hol vagy?

– Itt, előtted. – Karom úgy hallotta, mintha a gondolathang az ő fejében visszhangzott volna. Egyenesen belőle jött. Lofwyr valahogy rajta keresztül beszélt!

– Ravasz – mormolta Alamais. – Nagyon ravasz gondolat egy humán belsejébe rejteni az asztrális formádat, testvér. Sosem hittem volna, hogy egy napon ilyen mélyre süllyedsz.

– Különös, hogy ezt pont te mondod – vágott vissza Lofwyr. – Anarchistákkal és agitátorokkal szövetkeztél, akik legszívesebben mindent elpusztítanának. Az ellenem intézett kihívás részeként felhasználtad őket.

– Én nem szövetkeztem velük – felelte Alamais Karomra nézve –, hanem irányítottam őket. A Winternight nagyra törő álmodozásai engem nem érdekelnek, de a tervem kivitelezéséhez nagy hasznát vettem a szervezetnek. Ezt neked is meg kell értened.

– Megértem. Te vagy az, aki sosem tudta jól irányítani az eseményeket a színfalak mögül. Sem régen, sem most.

– Nem kéne a „színfalak mögött” lennünk! – csattant fel haragosan Alamais. – Uralkodhatnánk! Jogunk van hozzá!

– Változnak az idők – mondta Lofwyr nyugodtan. – De te ezt mindig is képtelen voltál belátni. A Fiatal Fajok már nem azok, amik egykor voltak, mint ahogy mi sem. Ha ebben a korban hatalmat keresel, akkor meg kell tanulnod az új játékszabályokat.

– Én a mi fajunk szabályait követem! – köpte a szavakat Alamais. – És kihívtalak téged, hogy bizonyítsam, alkalmatlan és méltatlan vagy a pozícióra, melyet betöltesz! A Fiatal Fajokkal űzött, hatalomról, befolyásról és gazdagságról szóló játékaid elpuhulttá tettek téged, Lofwyr!

Karom szédült. A két sárkány közötti mentális kommunikáció sebességétől és hangerejétől megfájdult a feje. Körülötte közben tovább folyt az Alamais bérencei elleni harc. Látta, hogy Boom és Kalapács folyamatosan tűz alatt tartja a megmaradt ellenfeleket, akik ládák és tartályok mögött kerestek fedezéket.

A bomba ezüstös hengere mellett Silverblade küzdött a medvévé alakult Zollerrel. A tünde arcán lévő karmolásokból vér csorgott, kardja pedig a másik varázsló vérétől vöröslött. Zoller diadalmasan felbődült – mintha eggyé vált volna a fájdalomtól teljesen megvadult állattal, amelyik villogó fogakkal és karmokkal ostromolta ellenfelét. Speren higgadtan folytatta a harcot, rezzenéstelen arcáról semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni. Kardja csillogó ezüstburkot rajzolt teste köré, sorban hárította a medve támadásait, és egyre hátrébb szorította a vadállatot.

A fizikai síkon harcolók számára láthatatlan Alamais asztrális alakja lenézett Karomra.

– Tudajdonképpen még örülök is neki, hogy itt vagy, Lofwyr – mondta. – Legalább lehetőségem van személyesen, és nem közvetítőkön keresztül leszámolni veled. Annál édesebb lesz a végső győzelem.

– A csapdád sosem jelentett veszélyt számomra – felelte Lofwyr.

– Attól a pillanattól kezdve tudtam a kihívásról, hogy Dunkelzahn rám hagyta a kristályt. Mindössze az volt a kérdés, hogy mikor fog megtörténni, és ki lesz a kihívó. Az igazat megvallva nem rád számítottam. Azt hittem, ennél azért többet tanultál.

– Így is van, és ezt hamarosan te is meglátod.

– Eddig még nem láttam bizonyítékát, testvér. Ha kihívást akarsz hozzám intézni, akkor ne habozz!

– A kihívás már megtörtént. A csata nemsokára elkezdődik, és bebizonyítom, hogy én vagyok az erősebb.

Miközben Karom félelemmel vegyes tisztelettel bámulta az óriássárkány fölé tornyosuló alakját, az elméjében meghallotta az ezúttal csak hozzá beszélő Lofwyr hangját.

– Humán, le kell győznöm Alamaist, és szükségem lesz a segítségedre. Jelenleg te vagy a horgony, ami ehhez a síkhoz köt. Az együttműködésed nélkül túlságosan gyenge vagyok. Egyesíted az erődet az enyémmel, hogy legyőzzük a testvéremet?

– És ha...

– NEM! – dörrent rá Lofwyr. – Most kell döntened, nincs vesztegetni való időnk! Segítesz nekem?

Karom még mindig habozott. Lofwyr talán a leghatalmasabb és legbefolyásosabb lény volt az egész Földön. A legnagyobb cselszövőként ismerték, akinek nem sokat ért az egyszerű halandók élete. Nem zárhatta ki, hogy a sárkány hazudik neki, és ebben az esetben talán nem fogja túlélni a harcot. Lofwyr már felhasználta őt Alamais előcsalogatására, hogy aztán szembeszállhasson vele. Mi van, ha a sárkány egyszerűen csak egy feláldozható gyalognak tekinti őt? Ha azonban nem sikerül legyőzni Alamaist, jó esély volt rá, hogy a sárkány megakadályozza Karom csapatát a bomba hatástalanításában – akár még asztrális alakban is. Lofwyr volt az egyetlen, aki meghátrálásra kényszerítheti testvérét. Karom tudta, hogy végeredményben csak egyetlen választási lehetősége maradt.

– Segítek.

– Helyes – jött a sárkány válasza. – Alamais, elfogadom a kihívásod!

Karom érezte, hogy az energia hullámokban árasztja el a testét, hasonlóan ahhoz, mint amikor asztrális projekciót végez – de ez sokkal nyersebb, sokkal erősebb volt. Asztrális teste különvált a fizikaitól, és elkezdett tágulni, növekedni, átalakulni. Hátából szárnyak nőttek és bomlottak ki, nyaka kígyószerűen megnyúlt. A hatalmas, Alamaiséhoz hasonló szellemalakon aranyszínű pikkelyek jelentek meg, és pillanatok alatt beborították Karom egész testét. Kék szikrák csaptak fel ott, ahol Lofwyr szárnyai megérintették a helyiséget körbevevő korlátot, és a védőburok szivárványszínű szilánkokká robbant szét; darabkái rövid ideig repültek az asztrális térben, aztán fokozatosan elolvadtak, akár a jégkristályok a tűzben. Lofwyr teljes magasságában kiegyenesedett, így várta az összecsapást testvérével.

De Lofwyr nem volt egyedül. Karom asztrális teste is a részét képezte, mintha a sárkány és a mágus egyetlen entitássá olvadt volna össze; szellemük feloldódott a másikéban. Karom a sárkány szemével látott mindent. Együtt, de egyetlen lényként készültek fel rá, hogy szembeszálljanak Alamaisszal.

A két sárkány a mennyezeten keresztül kiemelkedett a színfalak mögül, testük akadálytalanul hatolt át a hatalmas színpadon. Karom halványan tudatában volt a színpadon játszó bandának, fel is ismerte a trash metal dallamot, és érezte a lelátókon üvöltő, tomboló tömeg érzelmi hullámait.

Alamais üvöltve rontott neki. A két óriáshüllő közötti csata megkezdődött. Karom érezte, hogy a másik sárkány karmai belemélyednek az oldalába, miközben Alamais megpróbál Lofwyr nyakába harapni. Elfordította a testét (vagy Lofwyr tette?), és egy erőteljes csapással válaszolt a támadásra; Alamais fájdalmas üvöltéssel hátrált meg.

Az összecsapás nélkülözött minden finomkodást és bonyolultságot. Egyik sárkány sem alkalmazott mágiát, és karmaikon, fogaikon, brutális erejükön valamint ravaszságukon kívül nem vetettek be más eszközt. Alamais széttárta asztrális szárnyát és újabb támadást indított; hátsó lábának karmaival lecsapott, állkapcsa pedig Lofwyr farka mellett csattant össze. Lofwyr az utolsó pillanatban ugyan kitért előle, de még így is szerzett egy hosszú vágást az oldalára, és Karom összerándult a fájdalomtól.

– Ne hagyj cserben! – szólalt meg Lofwyr hangja a fejében. – Le kell őt győznünk!

Lofwyr gyorsan megfordult, és mellső karmaival támadott testvérére, de Alamais fürgén eltáncolt a csapás elől. Lofwyr utánakapott hegyes fogaival, és ezzel még hátrébb kényszerítette ellenfelét. Egy pillanatra sem hagyott fel a támadással, fogak és karmok örvényében tört előre, erősen szorongatta a másik sárkányt.

– Melyikünk is puhult el, Alamais? – ingerelte testvérét Lofwyr.

Karom csak ekkor figyelt fel rá, hogy a tömeg elcsendesedett. Ahogy a küzdelem egyre hevesebbé vált a két óriássárkány között, már csak a banda játszott; a közönség szinte néma csendben, döbbent csodálattal meredt a színpadra.

Nem, nem is a színpadra, hanem a színpad fölé.

Látnak minket! – jött rá hirtelen az árnyvadász. A sárkányok minden figyelmükkel a harcra koncentráltak, és asztrális formájuk olyan erős volt, hogy a fizikai világ számára is láthatóvá váltak. Aztán meghallotta az elragadtatott sikolyokat és a tapsvihart; az emberek azt gondolták, életük legtökéletesebb speciális effektusát látják: két óriási szellemsárkány csatázott a színpad felett. A banda tovább játszott, a zenészeknek fogalmuk sem volt róla, mi zajlik a fejük felett.

Lofwyr nekirontott Alamaisnak, és a két hüllő öldöklő közelharcban forrt össze. Belemart Alamais védtelenül maradt oldalába, miközben az Lofwyr vállába mélyesztette a fogait. Karom érezte nyelvén a szellemvér nyers, elemi ízét, majd a vállából lángolva szétáradó fájdalmat. A sárkányok a kíntól megvadult állatokként tépték és marcangolták egymást. Az árnyvadász tudta, hogy könnyedén belemerülhetne Lofwyr tombolásának vérvörös ködébe, de megpróbálta tudatosan távol tartani magát tőle.

Egyenlő erősségű ellenfelek küzdöttek egymással. Karom egyáltalán nem volt benne biztos, hogy Lofwyr képes lesz megnyerni a csatát. Alamais minden szempontból felvette vele a versenyt. Ha viszont Lofwyr nem tudja legyőzni a testvérét, akkor mindennek vége. Biztosan van valami más módja is, hogy segítsen neki...

– Aracos! – üzente gondolatban szövetséges szellemének. – Mondd meg Silverblade-nek, hogy álljon készen! Eszembe jutott valami... – A lehető leggyorsabban felvázolta Aracosnak a tervét.

– Meglesz, főnök – nyugtázta az utasításokat a szellem.

Karom az elszántan küzdő Lofwyrra koncentrált. Mindkét asztrális alak számos apróbb sebet kapott az ellenfél karmaitól és fogaitól. Az árnyvadász minden akaraterejét arra fókuszálta, hogy áthatoljon Lofwyr őrjöngésén és elérjen a sárkány tudatáig.

– Lofwyr! Csalogasd Alamaist a színpad alá!

– Hogy merészelsz... – kezdte haragosan a sárkány, de Karom a szavába vágott.

– Erre most nincs időnk! Csak tedd, amit mondok!

– Látom az elképzelést a gondolataidban – mondta Lofwyr. – Gyerünk! – Karom és Lofwyr egyként perdültek meg a levegőben, és gyűrték maguk alá Alamaist. Lofwyr üvöltve húzódott hátra, csak hogy aztán teljes erejéből lecsapjon testvérére; a két hüllő egymásba gabalyodva tűnt el a színpad alatt. Karom hallotta, hogy a zene teljesen bevadul, talán a zenészek is megérezték, hogy valami hatalmas és erős suhant át rajtuk. A tömeg önkívületben tombolt.

A két asztrális alak áthatolt a színpadon, és Karom érezte, hogy asztrális jelenléte különválik Lofwyrétól, és visszatér saját alakjába. Látta Silverblade-et, aki pont befejezte a medvévé alakult Zollerrel vívott küzdelmét; a tünde a vadállat mellének támasztotta lábát, és kirántotta véres kardját annak testéből. A medve hátratántorodott és összeroskadt, majd újból felvette Zoller alakját, aki saját vérének egyre nagyobb tócsájában, mozdulatlanul hevert a földön.

Karom asztrális teste a levegőben lebegett, miközben az összeakaszkodott sárkányok – Alamais volt alul – a talajnak csapódtak. Az árnyvadász előhúzta Acélkarom asztrális formáját az oldalán lógó tokból; megérezte a penge mágikus erejét, és minden figyelmével az alatta folyó eseményekre összpontosított. Tudta, hogy Silverblade és Aracos is ugyanezt teszi.

– Gyengülsz, Lofwyr! – dörögte diadalmasan Alamais. – A segítőd cserbenhagyott, és túl sokáig rejtőztél emberi héjban! Közel a vég!

– Egyetértek – felelte nyugodtan Lofwyr.

– Most! – kiáltotta Karom, és két társával együtt előrelendültek.

A végső támadásra készülő Alamais hirtelen több ellenféllel találta magát szemben. Karom a sárkány oldalába mélyesztette mágikus tőrét. Alamais asztrális teste sokkal gyengébb volt fizikai alakjánál; a penge mélyen behatolt a pikkelyes bőr alá. Silverblade két kézre fogta Ezüstöt, és a másik oldalról nyársalta fel a hüllőt, Aracos pedig a sárkány fején szántott végig szellemkarmaival.

Alamais felüvöltött a kíntól és a haragtól. Ekkor Lofwyr feje hátralendült, majd egy támadó kobra sebességével csapott előre, és hatalmas fogaival elkapta testvére nyakát.

– Áruló! – hörögte Alamais. – Másokat is bevontál a párbajunkba!

– Nem jobban, mint ahogy te – válaszolta Lofwyr. – Te voltál az első, aki gyalogokat vont be a játékba, ezért én is igénybe vehetek hasonló eszközöket. És ezzel véget ért a párbajunk, testvér. Kivéve, ha azt szeretnéd, hogy most azonnal végezzek veled.

– És a többiek mit fognak gondolni a győzelmedről? – kérdezte Alamais.

Karom szinte érezte Lofwyr mosolyát.

– Mindössze annyit fognak mondani, hogy ügyesen megtanultam, hogyan használjam fel a rendelkezésemre álló erőforrásokat a győzelem elérése érdekében. Ennyi volt. Hogy hogyan fejeződik be, az csak tőled függ, de a lényeg, hogy vége.

– Kevesebb, mint két percünk maradt! – kiáltotta a bomba mellett kuporgó Zűrös. – Képtelen voltam átjutni a biztonsági áramkörökön. Nincs elég időnk!

– Nos, mi legyen? – tette fel a kérdést Lofwyr. Hosszú szünet következett, Karom lélegezni sem mert. Alamais felemelte a fejét, és Lofwyrra nézett, aki elengedte testvére nyakát. Valami lezajlott kettejük között, amiből az árnyvadász semmit nem értett, és Lofwyr hagyta, hogy a másik sárkány felálljon. Alamais szétterjesztett szárnnyal fejet hajtott.

– A győzelem a tiéd, testvér – mondta.

Karom asztrális alakja Zűrös mellett manifesztálódott. A lány felnézett a mágus fizikai valóját tükröző szellemszerű képre.

– Nem boldogulok vele. Sajnálom.

– Ó, dehogynem – szólalt meg Lofwyr hangja a lány fejében, és mindenki máséban is, aki a csarnokszerű helyiségben tartózkodott.

– Ha követed az utasításaimat.

Zűrös zavartan pillantott Karomra. A mágus bátorítóan biccentett.

– Tedd, amit mond!

Zűrös bólintott, és engedelmesen követte Lofwyr útmutatását. Biztos kézzel beütötte a kódot, és megnyomta a kapcsolót. A számláló 00:00:28-nál állt meg. Az árnyvadászok megkönnyebbülten sóhajtottak fel.

– A kihívásnak ezennel vége – jelentette be Lofwyr. Alamais megadóan hajtotta a földre a fejét.

– Így van – sóhajtotta. – A játék véget ért.

– Játék? – kérdezte dühösen Karom. – Azt akarjátok mondani, hogy mindez csak valamiféle játék volt?

– Egy játék, amely meghaladja a te képzelőerődet, humán. – Alamais hangja fenyegető színezetet kapott, ahogy a sárkány az árnyvadászra nézett.

– Nem puszta játék – tette hozzá Lofwyr. – Inkább egy kihívás, amire válaszolnom kellett. Alamais, igazán jól szerepeltél, sokkal jobban, mint vártam. Lesz még lehetőséged a tanulásra.

Karom Lofwyr felé fordult.

– Te szarházi! Te végig tudtál mindent, igaz? Te használtál fel minket!

A levegő felfénylett, ahogy az óriássárkány mindannyiuk számára láthatóvá tette asztrális kivetülését. Zűrösnek a lélegzete is elállt, amikor a hatalmas, aranypikkelyes hüllő megjelent, és égő, kifürkészhetetlen tekintetével lenézett Karomra.

– Meglepettnek tűnsz, Karom – mondta fantomhangján. – De hiszen nap mint nap kiárusítod magad, hogy mások felhasználhassanak. Ez az, ami titeket, árnyvadászokat annyira... használhatóvá tesz.

– Akkor Alamaisról is tudtál.

– Nem egészen. Amikor megörököltem Dunkelzahntól az Emlékezés Kristályát, tudtam, hogy kihívásokkal kell szembenéznem fajom más egyedeitől, de azt nem tudtam pontosan, ki és mikor szánja rá magát erre a kihívásra. Felfigyeltem a mágikus csapdára, melyet Alamais helyezett el a dr. Goronaj által kiásott kristályban, ami voltaképpen csak a távoli múlt egy apró darabkája volt.

– De egy olyan darabka, ami felkeltette az érdeklődésedet – vetette közbe Alamais.

Lofwyr ügyet sem vetett a közbeszólásra, zavartalanul folytatta:

– Alamais csapdája nem tévesztett meg, de azért működésbe hoztam, és elhitettem vele, hogy bedőltem a trükkjének, miközben az asztrális alakomat áthelyeztem beléd, Karom. Tudtam, hogy idővel megpróbálod megtalálni Alamaist és megadod számomra a lehetőséget, hogy találkozzam vele, és a megfelelő időben válaszoljak a kihívására. Elégedettnek kellene lenned, Karom. Még nem sok humánnak volt része ekkora megtiszteltetésben.

– Rendben, rohadtul meg vagyok tisztelve – morogta az árnyvadász. – És most mi lesz?

Lofwyr Alamaisra nézett, aki egy olyan mozdulattal válaszolt, amelyik talán a vállvonás megfelelője lehetett a sárkányoknál.

– Ezt a párbajt Lofwyr nyerte, engem a továbbiakban nem érdekel a dolog. Tegyetek velük, amit akartok – intett a Winternight még életben lévő tagjai felé. – Minden jót, testvérem. Még találkozunk. – Biccentett Lofwyrnak, aztán kitárta asztrális szárnyát, és a mennyezeten keresztül távozott.

Lofwyr végignézett az árnyvadászokon.

– Alamais kihívásának vége, így a ti szolgálataitokra sincs szükségem a továbbiakban. Szabadon távozhattok. Gondoskodom róla, hogy biztonságban hazatérjetek. Hagyjatok itt mindent, saját biztonsági egységeim nemsokára megérkeznek, és elrendezik a dolgokat. Kitűnő munkát végeztetek. – A sárkány széttárta a szárnyát, és még egyszer végignézett a helyiségen. – Viszlát. – Azzal ő is felröppent.

– Egy játék – mormolta halkan Silverblade. – Winternight, Runenthing, Goronaj, meg egy nukleáris vészhelyzet... és mindez nem több, mint egy játék.

Zűrös közelebb lépett, és a mennyezetet bámuló Karom vállára tette a kezét.

– Jól vagy?

– Hm? Ó, igen, ahhoz képest, hogy nemrég megszállt egy sárkány. Csak azon gondolkodtam, mi történt volna, ha Alamais úgy dönt, nem adja fel. Képes len volna itt mindenkit meggyilkolni, még egy háborút is kirobbantani, és mindezt egy Lofwyrral folytatott sakkjátszma keretében. Most már tudom, miért mondják, hogy sose kezdj sárkánnyal.

Rövid ideig csend ereszkedett a teremre, aztán Boom megköszörülte a torkát, és körülnézett.

– Nos, cimborák, nem akarja valaki megnézni ezt a kitűnő koncertet? Ha valóban itt a Ragnarok, nem szeretném elmulasztani.